Alaszkai Malamut

Az alaszkai malamut az egyik legősibb és leghatalmasabb északi szánhúzó kutyafajta, amely nevét a mahlemut inuit törzsről kapta. Megjelenése erőt, méltóságot és kitartást sugároz: teste izmos, mellkasa mély, csontozata pedig rendkívül erős. Kettős szőrzete – amely egy durva fedőszőrből és egy sűrű, olajos aljszőrből áll – lehetővé tette számára a túlélést a legzordabb sarkvidéki körülmények között is. Feje széles, büszkén hordott, fülei közepes méretűek és felállóak, szemei pedig barátságosak, sötétbarna színűek (szemben a szibériai huskyval, a malamutnál a kék szem kizáró ok a fajtastandard szerint). Farkát hátára kunkorítva hordja, mint egy hímző tollat.

Jellemét tekintve a malamut rendkívül barátságos, lojális és embercentrikus, ezért őrző-védő feladatokra alkalmatlan, mivel idegenekkel is bizalmas. Ugyanakkor rendkívül önfejű és domináns személyiség, aki falkavezért igényel. Intelligens, de gyakran csak akkor engedelmeskedik, ha értelmét látja a parancsnak. Más kutyákkal szemben domináns lehet, erős vadászösztöne miatt pedig a kisebb háziállatokat zsákmánynak tekintheti. Mozgásigénye hatalmas: nem elégszik meg egy sétával, szüksége van fizikai megterhelésre, például súlyhúzásra, túrázásra vagy kocogásra.

A fajta egészsége általában stabil, de hajlamos lehet csípődiszpláziára és bizonyos örökletes szembetegségekre. Nyáron fokozottan figyelni kell rá, mert vastag bundája miatt könnyen hőgutát kaphat. Vedlési időszakban (évente kétszer) hatalmas mennyiségű szőrt veszít, ilyenkor a napi fésülés elengedhetetlen. Lakásban való tartása nem javasolt, leginkább egy tágas, biztonságos kerítéssel körülvett kertben érzi jól magát, ahol hódolhat egyik kedvenc időtöltésének, az ásásnak. Tanítása türelmet, következetességet és pozitív megerősítést igényel, kezdő kutyatartóknak nagy kihívást jelenthet.