Leonbergi

A leonbergi egy impozáns megjelenésű, hatalmas termetű, mégis végtelenül szelíd kutyafajta, amelyet a 19. század közepén, a németországi Leonberg városában tenyésztettek ki. Heinrich Essig városatya célja egy olyan eb létrehozása volt, amely küllemében a város címerében látható oroszlánra hasonlít. Ennek érdekében újfundlandit, bernáthegyit és pireneusi hegyikutyát keresztezett. Az eredmény egy sűrű, „oroszlánsárga” szőrzettel és fekete maszkkal rendelkező, méltóságteljes kutya lett, amely hamar az európai uralkodóházak kedvencévé vált.

Jelleme alapján a leonbergit gyakran nevezik „szelíd óriásnak”. Rendkívül türelmes, higgadt és gyerekszerető, ami az egyik legjobb családi kutyává teszi a nagytestű fajták között. Intelligens és megfelelési kényszerrel rendelkezik, így jól képezhető, bár makacsságra hajlamos lehet, ha igazságtalanságot tapasztal. Mérete ellenére mozgékony és szereti a vizet. Kettős szőrzete rendszeres ápolást igényel, különösen vedlési időszakban. Mivel szoros kötődést igényel a gazdájával, kennelbe zárva vagy magányosan nem érzi jól magát; családtagnak kell tekinteni. Komoly őrző-védő ösztöne nincs, de puszta megjelenése és mély hangja visszatartó erejű.

Egészségügyi szempontból, mint a legtöbb óriásmancsos, hajlamos lehet a csípődiszpláziára és a gyomorcsavarodásra, valamint várható élettartama sajnos rövidebb a kistestű kutyákénál. Megfelelő táplálással és mérsékelt mozgatással (különösen növendék korban) azonban hosszú ideig hűséges társa marad a családnak. Tanítása során a pozitív megerősítés és a következetesség a kulcs, hiszen egy 70 kilogrammos kutyát fizikai erővel irányítani szinte lehetetlen.