Nagy Pireneusi

A nagy pireneusi hegyikutya (más néven pireneusi hegyikutya) egy fenséges megjelenésű, hatalmas termetű munkakutya, amelynek őseit évezredekkel ezelőtt Közép-Ázsiában háziasították, de végleges formáját a Pireneusok hegyvonulatai között nyerte el. Eredetileg a nyájak megvédésére tenyésztették ki a medvékkel és farkasokkal szemben, ami meghatározza mai jellemét is: rettenthetetlen, önálló és végtelenül hűséges. Megjelenése erőt és eleganciát sugároz; dús, kettős rétegű, hófehér vagy szürkés/sárgás foltokkal tarkított szőrzete ellenáll a legzordabb időjárásnak is. Jellemző sajátossága a hátsó lábakon található kettős farkasom (vagyis az ötödik és hatodik ujj), ami a hegyi terepen való kapaszkodást segítette.

Természete nyugodt és megfontolt, de ez ne tévesszen meg senkit: őrző-védő ösztönei a mai napig élénkek. Nem egy vakon engedelmeskedő fajta; évszázadokon át önálló döntéseket kellett hoznia a hegyekben, ezért a nevelése türelmet és következetességet igényel. Családi körben rendkívül gyengéd, különösen a gyerekekkel szemben tanúsít végtelen türelmet, ezért is hívják sokszor „gyengéd óriásnak”. Ugyanakkor területét és szeretteit határozottan védi az idegenekkel szemben. Mozgásigénye mérsékelt, de térigénye nagy, így lakótelepi tartásra nem ajánlott. Hajlamos az éjszakai ugatásra, mivel ősei éjjel voltak a legaktívabbak a ragadozók elleni védekezés során. Gazdájától tiszteletet és partnerséget vár el, cserébe egy életen át tartó védelmet és odaadást nyújt.