Pumi (Magyar terelőkutya)

A pumi a három klasszikus magyar kistestű terelőkutya egyike (a puli és a pumi mellett), amely a 17-18. században alakult ki a puli, valamint különböző német és francia terrier jellegű terelőkutyák kereszteződéséből. Ez a genetikai örökség adja a pumi egyedülálló, „terrieres” karakterét és megjelenését. Rendkívül intelligens, élénk és tettre kész munkakutya.

Megjelenését tekintve legszembetűnőbb jegye a bozontos, felső harmadában előrebicsakló füle, amely állandó figyelmet és vidámságot kölcsönöz az arcának. Szőrzete középhosszú, göndör vagy hullámos, tincseket nem alkot, és nem nemezesedik úgy, mint a pulié. Színe leggyakrabban a szürke különböző árnyalata, de előfordul fekete, fehér és fakó (maszkos) változatban is.

A pumi nem csupán egy juhászkutya; kiváló sporttárs és családi kedvenc, feltéve, ha gazdája képes kielégíteni hatalmas mozgásigényét és szellemi éhségét. Híres hangos jelzéséről („csaholós” természet), éberségéről és rettenthetetlenségéről. Bár a lakásban való tartáshoz alkalmazkodik, csak akkor érzi jól magát, ha naponta kap fizikai és mentális kihívásokat, legyen szó agilityről, frizbiről vagy engedelmességi tréningről.