Skót Terrier

A skót terrier, vagy ahogy rajongói gyakran hívják, a „Scottie”, egy zömök, erőteljes felépítésű kiskutya, amely méltóságteljes és határozott fellépésével vívta ki elismerését. Megjelenése összetéveszthetetlen: hosszúkás feje, dús szakálla, bozontos szemöldöke és hegyes, felálló fülei komoly, szinte bölcs arckifejezést kölcsönöznek neki. Testét durva, drótszőrű fedőszőr borítja, amely alatt sűrű, puha aljszőrzet védi az időjárás viszontagságaitól. Bár leggyakrabban fekete színben látjuk, a búzaszínű és a csíkos (brindle) változatok is elfogadottak. Alacsony lábai ellenére rendkívül gyors és mozgékony, hiszen eredetileg borzok és rókák vadászatára tenyésztették ki a skót-felföldön.

Jellemét tekintve a skót terrier a terrier-félék minden tipikus vonását hordozza: független, bátor és néha meglehetősen makacs. Nem az a típusú kutya, amely bárkinek behódol; hűségét ki kell érdemelni, de ha egyszer elköteleződik a gazdája mellett, odaadó és védelmező társsá válik. Idegenekkel szemben távolságtartó és éber, ami kiváló jelzőkutyává teszi. Tanítása türelmet igényel, mivel az ismétlődő feladatokat hamar megunja, és hajlamos saját feje után menni. Éles intelligenciája miatt a pozitív megerősítés és a változatos tréning hozza nála a legjobb eredményt. Más kutyákkal szemben domináns lehet, és erős vadászösztöne miatt a kisebb háziállatokkal való együttélése odafigyelést igényel.

Gondozása során a szőrzet ápolása kiemelt szerepet kap. Rendszeres, hetente többszöri fésülést igényel, hogy elkerüljük a csomósodást, a kiállítási példányoknál pedig a trimmelés elengedhetetlen a textúra megőrzéséhez. Mozgásigénye közepes, napi néhány kiadós séta és mentális stimuláció kielégíti szükségleteit, így városi lakásban is jól tartható, feltéve, ha biztosítjuk számára a megfelelő aktivitást. Egészségileg alapvetően szívós fajta, de a „Scottie cramp” (mozgásszervi görcs) és bizonyos daganatos megbetegedésekre való hajlam miatt a rendszeres állatorvosi kontroll javasolt.